Főiskolás világbajnoknő (Ducza Anikó)

A Bp. Honvéd versenyzője a hatvanas években a magyar tornasport egyik kiemelkedő egyénisége volt. Egyszerű képlet: sikerek idehaza és külföldön egyaránt. A versenyzői pályafutás végeztével elindul egy hasonló babérokkal kecsegtető edzői karrier, amit évek múltán önszántából megszakít, és teljesen hátat fordít a tornatermek világának.

Ha történetesen azt akarjuk meghatározni: melyik volt legjobb szere, akkor igen nehéz feladatra vállalkozunk. Anikó az egyik legsokoldalúbb tornásznőnk. Az 1962-es prágai VB-n gerendán bronzérmes, rá két évre Zsuzsi leánya születése után -, a tokiói olimpián talajgyakorlatával kapaszkodhatott fel a dobogó harmadik fokára. 1965-ben, a budapesti Universiadén kétszeres aranyérmes: tagja a győztes hazai csapatnak, s az egyéniben sem talál legyőzőre. 1957-1966 között nem kevesebb, mint hat alkalommal összetett magyar bajnoknő.

Azután az edzői évek következtek: tanítványai közül a legnevesebb Császár Mónika és Medveczky Krisztina. Edzőként ott állta müncheni olimpián bronzérmes válogatott mellett, mögött. Szép kép: edző és edzett. (Anikó mestere, Nagy Jenőné volt a vezető edző, s Anikó az edzősegítő.) Manapság változatlan figyelemmel kíséri a tornasport fejleményeit, de egy másik sportág, a vívás jobban leköti. Nagyobbik leánya, Jánosi Zsuzsa az egyik legjobb tőrvívó Magyarországon.

Gymnastics>Biography>Ducza>Biography