Aki veszi a fáradtságot, és a statisztikai részhez lapoz, nem kérdez feleslegesen. Keleti Ágnesről ugyanis a legegyszerűbb megnevezés is: szuperklasszis volt.

Ötszörös olimpiai bajnokunk 1921-ben Budapesten született. Érdekes módon meglepően későn került kapcsolatba a tornasporttal, 18 esztendős volt, amikor az olaszok ellen bemutatkozott a válogatottban. A gondtalan évek nem sokáig tartottak, a magyar fasizmus zsidótörvényei miatt ő sem lehetett igazolt egyesületi sportoló. A VAC tornatermében azért “titokban" készült, csiszolgatta mozgását. A német megszállás legsötétebb hónapjait vidéken sikerült átvészelnie hamis, vásárolt papírokkal. Szalkszentmártonban mentette át életét, tudását a magyar torna felvirágoztatására. Hogy ezt hivatásának érezte? Állandó futással tartotta fenn kitűnő fizikai állóképességét. A felszabadulás után korlátlan teret kapott tehetsége kibontakoztatásához. Már 1946-ban nagy versenyt nyert (Balkán-bajnokságon aranyérmes), s a Postás versenyzőjeként kijutott a londoni olimpiára. Balszerencsés volt, mert az utolsó edzések egyikén bokaszalagszakadást szenvedett, s nem tudott indulni. Újabb négy év kemény munkája révén azután a helsinki olimpia bőségesen “fizetett" az emberi kitartásért. Keleti Ágnes talajon diadalmaskodott, s erről ő maga mondta : “A finn főváros aranyérme az öt közül az, melyre kedves emlékeim között is kiemelt “helyet" tartok fenn..!" Amint a mester, Nagy Jenőné is.

A Helsinkiben kezdett “aranyút" az 1954-es római VB-n folytatódott. Sporttörténeti érdekesség: Ágnes csak azért nem szerzett aranyérmet az összetettben, mert a lóugrást nem vállalta. Állítólag azért, mert nem volt biztos a győzelmében. Ezüstérmes lenni pedig nem akart. Mondhatni: a “győzelem-orientált” versenyzők típusát képviselte, legalábbis e tette ilyesmit sejtet.

Keleti Ágnesben a világ női tornasportja az egyik zászlóvivőt tisztelte az ötvenes években. Joggal várták hát az 1956-os csodás továbbmenetelést. A magyarországi ellenforradalom azonban ismét zavaró tényező volt. (Keleti: “Tíz hosszú év munkáját láttam füstbe menni...”) Szerencsére nem így történt, Melbourne-ben sikerült az idegek csatáját megnyerni, s miután ez a fontos küzdelem sikert hozott, a szereknél kiteljesedett a magyar női tornasport. Keleti vezérletével. Ágnes újabb 4 aranyéremmel gazdagodott, 35 évesen vitte véghez ezt a páratlan bravúrt. Tehette ezt azért, mert nagy súlyt helyezett a kiegészítő sportokra. Futás, úszás, művészi torna segítette sikerei elérésében. Keleti Ágnes 1950 - 1956 között a Testnevelési Főiskolán tanított, igazán kézközeli lehetősége volt arra, hogy szabadidejében lelátogasson a TF tornatermébe gyakorolni.

Melbourne után nem tért haza, Izraelben telepedett le. Negyvenkét évesen szülte első gyermekét, s mint az 1983-as VB-n adott sajtónyilatkozataiban vallotta: boldog embernek érzi magát. Világos, sokan kíváncsiak a ma női tornájáról alkotott véleményére. Nos, Ágnes nem rejti véka alá, hogy nem helyesli a korai tornakezdést és szakosodást.

Gymnastics>Biography>Keleti>Biography