Gréti... (Korondi Margit)

“Édesapám testnevelő tanár volt Budapesten. Az 1932-es olimpia idején egyike a legkiemelkedőbb magyar tornászoknak, de - lévén tanár - profinak számított, így nem indulhatott minden bajnokságok bajnokságán. Úgy hiszem: álmát bennem, velem akarta megvalósítani, mert már párhetes koromban lóbált, forgatott - egyszóval tornásztatott. Járni még alig tudtam, de a BBTE-ben már tornászpalántaként érkeztem az ő jóvoltából. A II. világháború miatt 4-5 év kiesés következett, rendszeres edzésmunkába csak 1946 őszén foghattam bele. 1948-ban rajtoltam életem első versenyén, s az ifjúsági másodosztályú bajnokságon élen végeztem. A következő évben azután az I. osztályúak vetélkedésében mind Budapesten, mind országos viszonylatban én voltam a bajnok. Ekkor hívtak meg a válogatott keretbe. A legtöbb hazai versenyen Keleti Ági mögött voltam második az összetettben, de 2-3 szeren sikerült Ági elé kerülnöm.

1950-ben a bázeli VB-n az aranyérmes csapat tagja voltam, s mint TF-hallgató, 1950 őszén a prágai Főiskolás Bajnokságon vágtam az élre. Egy év múlva Berlinben főiskolás világbajnokká avattak talajon. 1952, Helsinki, az olimpia ötödik versenynapja. Nagy nap, mert felemáskorláton én voltam a legjobb, s megindult a magyar sport diadalmenete. Még egy ezüst- és négy bronzérem tett boldoggá a finn fővárosban. Helsinki után három hónapos pihenés következett. Talán jobb lett volna, ha ez nincs, mert az újrakezdésnél súlyos sérülés ért. Orvosi tanácsra még a tornatermek környékét is kerülnöm kellett...

1955-ben Sárkány István kérésére ismét lelátogattam az edzésre. Féltem, tartottam attól, hogy kiújul a sérülésem. Azután minden szerencsésen alakult, Helsinkiben és Brüsszelben önbizalom-növelő módon ment a torna. 1956-ban, Melbourne-ben egyéniben ugyan nem, de csapatban sikerült arany- és ezüstérmet szereznem. Itt, Ausztráliában kaptam meghívást Amerikába. A “Sport Illustrated" című magazin támogatásával több magyar sporttársammal együtt negyedéves túrán vettem részt. TV-ben szerepeltünk, felléptünk az Ed Sullivan Show-ban, eljutottunk Grace Kelly házába is. Az ő bátyja kajakosként indult az olimpián.

A körút után San Francisco-ban felajánlották: letelepedhetünk. Én Houstont választottam, először mint “úszó- és fitness-tanár", majd gyermektorna-tanfolyamok vezetőjeként kerestem kenyeremet. Női fogyókúra vezetése is szerepelt “repertoáromban". Zenére állítottam össze “kilószabadító" mozgásanyagot, és egy-két év múltán Texas legismertebb “Fitness, Reducing, Diet and Nutrition" szakértőjeként tartottak számon. Újságokba írtam cikkeket, a TV-ben saját “show"-m volt.

1962-ben Los Angeles-be költöztem, klubokban vezettem edzéseket, írtam, továbbá az “American Physical Fitness Institute"-nak lettem munkatársa, tanácsadója. Közben fokozatosan visszatértem a tornához. Egy közismert havi kiadvány, a “Modern Gymnast Magazin" szakmai cikkszerzőjévé “léptem elő", a női tornáról publikáltam. Tartottam előadásokat a Los Angeles-i Testnevelő Kar továbbképzőjén, majd Kalifornia Állam Egyetemén tanársegédként tornát, testdinamikát, modern táncot, és az egyetemi tornászcsapatot tanítottam.

Egy 1969-es autóbalesetnél kiújult hátgerincsérülésem, ezért az aktív tornával szakítanom kellett."

Korondi Gréti az utóbbi 15 évben idejét családjának szenteli. Férjét kíséri el üzleti útjaira. Két fiú- és egy leánygyermek édesanyja. Mindhárom gyermek egyetemet végzett, vagy végez, a pénzügyi, jogi pályát választották.

MOTESZ 1985.

Gymnastics>Biography>Korondi>Autobiography