OLGA, AZ ÚTTÖRŐ

A Müncheni Olimpia dédelgetett kedvence egy apró termetű, copfos szovjet tornászlány volt, aki lélegzetelállító mutatványaival elbűvölte a közönséget. A copfos csodát Olga Korbutnak hívták.

Az 1972-es olimpiára esélyesként érkezett. S az olimpiát megelőző müncheni edzések alatt újszerű gyakorlataival, légies mozgásával megnyerte a közönséget. A versenyen pedig elkezdődött az évekre szóló versenyfutás a honfitársnővel, Turiscsevával. Olga vihart kavart: gyakorlataival, forradalmasította a tornasportot. A pontozóbírókat meghökkentette, de nem ámította el a produkció. A nézők azonban minden gyakorlat után tüntettek Olga mellett, a tapsviharok után füttyszünetek következtek, mert a rajongók mindig kevesellték Olga pontszámát.

A közönség neki ítélte a párnát, a bírók Turiscsevának. Olga csak második lett az ősszelelt versenyben, a szerenkénti döntőben vigasztalódott - talajon és gerendán - két aranyéremmel.

Az olimpia befejezésével nem ült el a vihar, amelyet Olga kavart, akkor kezdődött el csak igazán. A Nemzetközi Tornaszövetség női technikai bizottsága összeült és az idős hölgyekből álló tanács úgy döntött, hogy az olyan életveszélyes, cirkuszi attrakciónak is beillő elemeket, amelyeket Olga mutatott be először - betiltja. Döntő bizonyítékul szolgált, hogy Olga megsérült, igaz a versenyek után nem derült ki, hogy milyen mozdulatok okozták a sérülést.

Az 1973-as Londoni Európabajnokságra már ünnepelt sztárként érkezett. Az újságok tele voltak Korbut fényképévet: Olga a körmét rágja, OIga integet, Olga összpontosít - villanások minden mozdulatáról. A versenynapon hangorkánnal köszöntötték a hideg angolok. Szinte minden mozdulatát üdvrivalgás kísérte, a gyakorlat végén pedig hosszú percekig tartó fergeteges taps fogadta. Hiába. A pontozók ismét úgy értékelték, hogy Turiscseva, a szorgalmas, a fogcsikorgatva küzdő tornásznő érdemli az aranyérmet. Olga a szerenkénti döntők során megsérült, így újabb témát adott a fotósoknak Olga sír, Olga elkeseredett, Olga a vigasztalók gyűrűjében.

Küzdelmes munkával teltek el a hónapok, de a kárpótlás elmaradt: új csillag tűnt fel a tornasportban. 1975 már egy pici gyereklány, Nadia Comaneci éve volt. Ahogy néhány éve Olga, úgy most ő hódította meg a szíveket. Bámulatos könnyedséggel félelmetes merészségű gyakorlatokat mutatott be, de neki már engedtek a szigorú pontozók.

A Montreali Olimpia győztese Nadia lett. Olga háttérbe szorult. Egy tizennégy éves román kislánynak sikerült a csoda. De az utat Olga készítette elő számára.

Filmszem, 1976. december (A copfos csoda c. film kapcsán)

Gymnastics>Biography>Korbut>Article