Bajnokok párbeszéde
A beszélgetés résztvevői: Jelena Muhina 18 éves moszkvai tornásznő és Nyikolaj Andrianov 26 éves vlagyimiri tornász; mind a ketten a sportág egyéni összetett világbajnokai.
- Nemigen szoktak mosolyogni, amikor szereikhez lépnek. Mindig fegyelmezetten és komolyan viselkednek. Valószínűleg azért, mert a torna hallatlan erőfeszítéseket követel tőlük, nem engedhetik meg tehát maguknak azt a “fényűzést", hogy energiájuknak akár egy kis részét is jelentéktelen, mellékes dologra pazarolják.
Muhina: A versenyek minden figyelmemet lekötik. Ilyenkor nem látom a körülöttem állókat, nem veszem észre a mellettem elhaladó csapattársakat sem. A pontozást se tartom a fejemben. Csak gyakorlataim végeztével nyitom ki jobban a szemem, és kezdem számolgatni kapott pontjaimat. Az edzéseken ugyanígy vagyok. Ha nem összpontosítok, ha ide-oda nézegetek, akkor vége mindennek, már nem megy olyan jól a gyakorlat.
Andrianov: Számomra versenyzés közben a legnehezebb az első és a második elem végrehajtása. Csak ezután lendülök bele fokozatosan. De a nézők jelenlétét állandóan érzem. Minél többen néznek, annál jobban tudok versenyezni.
- Mit tartanak legnehezebbnek a felkészülésben?
Muhina: Nálam a pszichológiai egyensúly igen fontos. Volt idő, amikor kifejezetten féltem a gerendától. Lépésről lépésre kezdtem hozzászoktatni magam ehhez az ördöngös szerhez. Fölugrottam a gerendára, és ezt mondtam magamban: “Mit félsz? A talajon nehéz, akrobatikus mutatványokat csinálsz, és itt egy felugrás kifog rajtad.…Szégyen!" Behunytam a szemem és hozzáfogtam a gyakorlathoz. Lassanként meggyőztem magam arról, hogy a gerendán sincs semmiféle boszorkányság.
Andrianov: Amikor a soron levő szeren tornázom, szántszándékkal készülök föl a következő versenyszámra. A tenyérvédőt készítem elő gondolatban a nyújtógyakorlathoz. Még a gyakorlat befejezése után is marad bennem valami ebből az önszuggesztióból… amíg rá nem ébredek a valóságra.
- Ha befejeződik az edzés és kivonulnak a teremből, eltűnik-e ilyenkor gondolatvilágukból a torna, vagy továbbra is útitársuk marad'?
Muhina: Én azonnal igyekszem elfeledkezni róla. Régebben, amikor még nem Mihail Klimenko volt az edzőm, a torna nem hagyott nyugodni sem ébren, sem álmomban. Ez nagyon kimerítő… Az edzőm azt tanácsolta, hogy próbáljak másra gondolni. Most már magam is tudom szabályozni, hogy mikor gondoljak a sportra és mikor ne.
Andrianov: Gondolataim akaratom ellenére állandóan a torna körül forognak. Szüntelenül a szemem előtt vibrálnak a kombinációk: a talajgyakorlatban, a nyújtón. Vannak egészen furcsa dolgok. Én például sokáig nem tudtam ki fogástalanul végrehajtani a “keresztet" a gyűrűn. Egyszer azt álmodtam, hogy könnyedén sikerül ezt megcsinálnom. És lám, másnap az edzésen sem okozott semmi különösebb nehézséget. Elképzelni és megérezni, ez nagyon fontos dolog.
- Milyen szerepe van a versenyzőnek a kombinációk végrehajtásában?
Muhina: Az edző javasol valamit. Figyelmesen hallgatom. Azután magam is kezdem keresni a kivitelezés legcélszerűbb változatát. Természetesen az eredeti elgondolás megmarad, de bizonyos árnyalatokkal én is hozzájárulok a tökéletesítéshez.
Andrianov: Nekem is segít az edzőm, Nyikolaj Tolkacsov, de alapjában, véve magam állítom össze a gyakorlatokat. Versenyzés közben is csaknem mindig rögtönzök valamit. Soha életemben nem fogok elfelejteni egy érdekes epizódot. A montreali olimpián történt. A lólengés volt az utolsó szám. Itt dőlt el, hogy megnyerem-e az egyéni összetettet. A lovon sok nagy tornász hibázott már. Olyanok, mint Sahlin, Endo, Voronyin. Mindez hirtelen megfordult a fejemben. Odamentem a lóhoz, és ezt mondtam: “Nyugi." Kinyújtottam a kezemet, s éreztem, hogy az remeg. Sehogy se tudtam megnyugodni. Egészen ösztönszerűen hajtottam végre egy kombinációt. Csak később magyarázta el edzőm, hogy mi is volt tulajdonképpen a gyakorlatom lényege.
- Mennyire befolyásolják a versenyzést a legerősebb ellenfelek?
Muhina: Engem meglepett, hogy milyen különleges módon végzi gyakorlatait felemás korláton és lóugrásban az amerikai Frederick. Ma sem értem még, hogy hogyan ugorhat olyan jól, amikor nem fut valami erősen neki, ám a levegőben való repülésének második fázisa mégis olyan csodálatos. . .Nadia Comaneci legutóbb nem volt jó formában. Tavaly lelkesedéssel figyeltem szereplését. Magas termetű, karcsú leány. Mozgása imponáló, magabiztos. Nem kell neki sohasem javítania. Véleményem szerint a moszkvai olimpiáig ismét formába lendülhet.
Andrianov: Rendszerint nem nézem az ellenfeleket, nem akarom izgatni magam. Most, a legutóbbi VB-n nem ezt tettem. Tetszett nekem a bolgár Delcsev, a japán Semizu, az amerikai Thomas és valamennyi szovjet tornász.
- Milyen sportágak érdeklik önöket a tornán kívül?
Muhina: A lovassport. Oly szépek a versenylovak!
Andrianov: Szeretem a hokit, és minden olyan sportot, amelyik közel áll a tornához: a műkorcsolyázást, az akrobatikát és a gumiasztal-gyakorlatokat.
- Hogyan vélekednek a balettról?
Muhina: Sajnos, ritkábban jutok el a Nagy Színházba, mint ahogy szeretném. Nemrég láttam a Giselle-t Nagyezsda Pavlovával. Bevallom, az utolsó jelenetet végigsírtam.
Andrianov: Én csak az utóbbi időben barátkoztam meg a balettal. Ami a technikát illeti, nálunk nehezebbek az ugrások. De el tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet végrehajtani a balettban a legegyszerűbb ugrást is úgy, hogy a művész a kivitelezés közben egy pillanatra megálljon a repülés legmagasabb pontján. Ezt legalább tíz évig kell gyakorolnia. Véleményem szerint a jövőben lesznek olyan tornászok, akik a tornasportban megkövetelt nehézségi fokot összhangba tudják hozni a balett kifejezőkészségével.
- Szoktak-e fantáziálni a tornával kapcsolatban?
Muhina: Néha gondolkodom rajta, mit kellene tenni, hogy a torna könnyebb legyen. Elképzelem, milyen jó lenne, ha nem a talajra, hanem mondjuk vízbe érkeznénk a szerről. . .
Andrianov: Már én is gondoltam erre. Meg is próbáltam, hogy kettős szaltó után vízbe ugorjak. Akkor derült ki, hogy semmi jó sincs benne. Nem volt kellemes.
- Hogyan vélekednek a régebbi idők tornasportjáról?
Muhina: Ha moziban a tíz-tizenöt év előtti gyakorlatokat nézem, úgy tűnik, mintha legalább harmincéves filmet látnék. Annyival nehezebb és tökéletesebb lett azóta a torna.
Andrianov: Ennek ellenére a régi elemek között ma is vannak olyanok, amiket kellőképpen értékelünk. A montreali olimpián például a japán Kato olyan elemet mutatott be korláton, amit már évek óta senki nem vett be a gyakorlatába. És ezt mindenki teljesen újnak, eredetinek tartotta. Úgy gondolom, hogy bizonyos összekötő elemek, amelyeket Viktor Csukartn és a neves japán mesterek a múltban produkáltak, elő fordulnak még a tornászok kombinációiban, természetesen megfelelő módosítással.
- Milyennek látják a jövő tornasportját?
Muhina: Szerintem az edzők meg fogják találni azokat a módozatokat, amelyek segítségével az aránylag magas tornásznők is végre tudják hajtani a legnehezebb elemekből álló gyakorlatokat. Akkor még szebb lesz a torna, meghosszabbodnak a kivitelezési vonalak, a kompozíciók rajza is nyújtottabb, arányosabb lesz.
Andrianov: A jövőben lehetségesnek tartom például, hogy a tornászok a korláton másfél szaltót csináljanak hátra felé függésbe, vagy másfél szaltót előre mellső támaszba. Hogy mikor, azt nem tudom.
- Látták-e saját magukat tornázni, például filmen?
Muhina: Rólam csak egyszer készítettek felvételeket a “Tornázzunk" című filmhez. Mit mondjak? Nem voltam elragadtatva magamtól.
Andrianov: Én bevallom, szeretem magam nézni és megfigyelni. Szerintem hasznos, és néha igen fontos is ez.
- Milyen tekintetben szeretné a saját természetét megváltoztatni?
Muhina: Szeretnék megszabadulni a képzelődéstől. Ez hátrányos a sportban, csökkenti az önbizalmat.
Andrianov: Nem vagyok elég határozott egyéniség. Keményebbnek kellene lennem. Néha még a négyéves fiacskámmal se bírok a feleségem segítsége nélkül.
- Van-e olyan vágya, amely megvalósíthatatlannak látszik?
Muhina (mosolyogva): Megszabadulni a képzelődéstől.
Andrianov: Szeretnék részt venni egy világűrbeli expedícióban. A súlytalanság állapotában érezni lehetne a forgások valamennyi síkját. Éppen ezért lenne nagy élmény a tornásznak, ha a világűrben edzhetne.
Szovjet Sport 1980. A. Batasov